A homokos partok elsősorban a hegyes vagy dombos partvonalak mentén található öblökben találhatók, amelyeket a folyók által a tengerbe szállított durva és finom homok lerakódása hoz létre. Például Tajvan nyugati partján homokos partvonalak találhatók, amelyeket a Dajia, Dadu, Zengwen és Xia-Danshui (Alsó-Danshui) folyók által az óceánba szállított nagy mennyiségű homok hoz létre. Hasonlóképpen, a Liugu folyó torkolatától Nyugat-Liaoningban a Luan folyó torkolatáig Hebei északi részén – a Yanshan-hegység mögött – kiterjedt homokos partvonalak jellemzik, mivel az ezekből a hegyekből kiinduló folyók bőséges homokellátást biztosítanak. Konkrét példák közé tartoznak Changli tengerparti homokdűnéi, valamint a Huiquan-öböl strandjai és a Qingdao-i Shilaoren üdülőhely.
Noha a sivatagok hatalmas mennyiségű homokot tartalmaznak (a Föld felszínének körülbelül 20%-át borítják), a szemcsék jellemzően túl finomak, gyakran kisebb, mint 0,25 mm átmérőjűek, ezért "ultrafinom" homokként osztályozzák őket. Ezenkívül ezek a szemcsék simák és lekerekítettek az időjárás miatt, és gyakran tartalmaznak szennyeződéseket, például sókat és lúgokat. Ezek a jellemzők gyenge szemcsék közötti kohéziót eredményeznek; ha építőipari betonban használják, az ilyen homok nagyobb arányú cementet igényel az üregek kitöltéséhez. Ezen túlmenően a sótartalom korrodálhatja az acél megerősítését, ami a sivatagi homokot általában alkalmatlanná teszi az építési projektekhez.
A homokkő fontos olaj- és gáztározókőként szolgál. Pórusainak mérete szorosan összefügg az alkotó homok szemcseméretével, a válogatás mértékével (a szemcseméretek egyenletességével), valamint a szemcsék gömbölyűségével. A nagyobb, jól szétválogatott és erősen lekerekített (gömb alakú) szemcsékből álló homokkövek jellemzően nagyobb pórustérrel rendelkeznek, ami megkönnyíti az olaj és gáz tárolását és áramlását.
